Terhességet szoptatást követően, akár nagyobb testsúly ingadozás után az évek múlásával, esetlegesen rosszabb genetikai adottságok esetén a mell megereszkedik, lóg, a felső része „kiürül”.
A mellfelvarrás során az emlő állományát tömörítjük, újra formáljuk, rögzítjük a mellizomhoz, a felesleges bőrt eltávolítjuk, a bimbó és a bimbóudvar együttesét a kellő magasságba emeljük.
Ezzel a mellek feszesebbé tehetők, esztétikus, fiatalos megjelenés biztosítható és a megereszkedés teljesen megszűntethető. A műtét során korrigálhatóak a mell aszimmetrikus eltérései és csökkenthető a bimbóudvar átmérője is.
A mell áthajlási redőjének fix helye van. Ennek tudatában a mell megereszkedésének három fokozatát határozhatjuk meg:
I. fokozat: A bimbó eléri a mell alatti redőt.
II. fokozat: A bimbó a mell alatti redő alá esik, de nem éri el a mell legalsó kontúrját.
III. fokozat: A bimbó a mell alatti redő alá esik és eléri a mell legalsó kontúrját
Abban az esetben, ha a megereszkedett mellben nincs elegendő állomány, volumenhiány áll fenn. Ekkor szükség van implantátum behelyezésére is a mellfelvarrás műtét alatt (emlőnagyobbítás + felvarrás).
A mell állományának tömörítését követően annak ellenére, hogy abból nem távolítunk el optikailag kisebbnek fog tűnni.
A mell felvarrásnak több műtéti megoldása van, de a végleges hegek szempontjából 3 alapvető csoportot különböztetünk meg:
- A heg a bimbóudvar körül helyezkedik el (centrális felvarrás).
- A heg a bimbóudvar körül és alatta függőlegesen helyezkedik el (verticális felvarrás).
- A heg a bimbóudvar körül, alatta függőlegesen és a mell alsó áthajlási redőjében helyezkedik el (invert-T felvarrás).
A szükséges műtéti megoldást alapvetően a mellek megereszkedésének a mértéke, a bőrfelesleg mennyisége, a meglévő emlőállomány milyensége és mennyisége határozza meg. Gyakorlatban, ha lehetséges elkerüljük a fordított metszéssel járó műtét típust, előnyben részesítve, a bimbóudvar körüli és a függőleges heget eredményező megoldást.